OLCSÓ SIÓFOKI SZÁLLÁSOK 2021:
Kiadó szálláshelyek, a legolcsóbb ajánlatok Siófokon 2021-ben!
A Siófoki szállások, vendéglátóhelyek nagyon népszerűek egész évben, érdemes ezért előre foglalni időben.
Siófok kikötő- és üdülőváros Somogy megye északkeleti részén. A Siófoki járás székhelye, a Balaton-part legnépesebb és legnagyobb területű, Somogy megye második legnépesebb települése.
A város neve a XIX. század óta összeforrt a klasszikus értelemben vett fürdőélettel, itt fürödhettek először együtt férfiak és nők a tóban, míg azelőtt a fürdőházak két oldalán kellett élvezniük a tó selymes habjait. 1863 óta minden esztendőben itt indul a balatoni szezon. Habár azóta a város jelentős fejlődésen ment keresztül, az urbanizáció ellenére megőrizte kisvárosi jellegét.
A település élhetőségét és arculatát meghatározzák a zöldfelületek, a hűsítő árnyékot adó allék és a színes egynyári virágok, melyek Siófok összképéhez hozzátartoznak.
A városban látványos elemként az égbe törő szökőkutak csobogása nyújt hűsítő élményt a nyári forróságban. A közterületen elhelyezett alkotások között a város híres szülöttje Kálmán Imre, neves operett szerző életnagyságú szobra is megtalálható. Több műalkotás a Kossuth- és Herder-díjas Varga Imre, a város szülöttjének és díszpolgárának alkotása.
A fiatal és dinamikusan fejlődő városban egyre több a közterületen elhelyezett fitness eszköz, a sportolási lehetőségek egyre változatosabbak, a nagy hagyománnyal rendelkező labdarúgás mellett a kézilabda, tenisz, vízi sportok (úszás, kajak, kenu, vitorlázás) eredményei is kimagaslóak. A Városi Sportcentrumban felújításra kerültek a teniszpályák, mely köré futópálya létesült. Megújultak az öltözőépületek és a friss levegő biztosítása érdekében fásítások történtek. A fiatalok mozgáskultúra fejlesztéséhez hozzájárul több városi egyesület, amelyek jelentős nemzetközi sikereket is elérnek.
A kerékpározás egészséges, környezetkímélő és alternatív program lehetőségként fontos a turisták számára. A Balaton körül kiépült 200 km hosszú kerékpárút a város idegenforgalmi szempontból kiemelt területein át vezet, melyhez csatlakozik a Sió csatorna mellett található kerékpárút, ahonnan a háttér települések számára is lehetséges a város kerékpáros megközelítése. A kerékpárosok további 19 km hosszúságú kerékpárút- hálózatot vehetnek igénybe a város területén.
Siófok területén 6 db temető működik, amelyekből öt önkormányzati tulajdonú és fenntartású, egy felekezeti temető üzemel, amelynek fenntartásáról a Zsidó Hitközség gondoskodik.
A városi kezelésben levő köztemetőkben az új temetési helyeket tartalmazó parcellákat növények ültetésével tesszük a kegyeleti és nyugalmi helynek megfelelő hangulatúvá. A köztemetőben a város elhunyt jeles személyeinek sírjai helyi védelem alatt állnak az előttük való tisztelgés okán.
Siófok környéke már rómaiak korában is lakott terület volt. A római hódítás az I. században ért el a mai Siófok környékére, itt vezetett a Sopianaeból (Pécs) Triccianán (Ságvár) át Arrabonába (Győr) vezető útvonal. Sectus Aurelius Victor III.-IV. századból származó feljegyzései szerint Galerius császár a jelenlegi Siófok területén a „Lacus Pelso” – a Balaton latin neve ez, – ingoványos részeinek lecsapolására 292-ben zsilipet építtetett, és erdőket irtatott ki.
A honfoglalás után, 1055-ből származó tihanyi alapítólevélben találkozhatunk e hely említésével: „Rivulus namque, qui dicitur Fuk fluens”, azaz „A kis patak, amit Fuknak neveznek is az említett tóból ered, olyan helyen van, amelyen a népeknek átjárása van egy régebbi hídon és gyakran gázlón is”
Fuk, mint falunév először 1137-ben szerepel írásban az adózó helységek között, míg a Siófok szóösszetétel 1790 óta ismeretes.
A tatárjárás után Fok újratelepült, majd 1552-ben a törökök kerítették hatalmukba Fokot és környékét. Siófok hadikikötő lett és erődöt is építettek itt, az erődítmény a mai kórház közelében lévő „Granárium” dombján volt. A vidék 1688-ban szabadult fel a török iga alól. Fok a veszprémi káptalan tulajdonába került, aki telepesekkel népesítette be, s 1693-ban fatemplomot építtetett a lakosság számára.
Rákóczi szabadságharca idején itt húzódott Vak Bottyán híres Sió-vonala, amelynek végső sarkpontja volt a siófoki erősség.
1705-ben II. Rákóczi Ferenc fejedelem, a mai címer alapjául szolgáló pecsétet adományozott Fok falunak, majd 1736-ban épült fel a Szűz Mária szeplőtelen fogantatása tiszteletére a barokk stílusú plébániatemplom.
Jelentősebb fejlődés az 1800-as években indult el a településen. 1810-től az Erdély-Adria gyorspostakocsi járat már érintette Siófokot, de önálló postamesterség csak 1867-től működött itt.
A víz szabályozása 1810-től kezdődött a faluban. Majd Beszédes József vízügyi mérnök elképzelése alapján a Sió medrét kitisztogatták, újra malmokat üzemeltettek, a Balaton vízszintje egy métert apadt, így 51.000 hold terület vált szabaddá a víztől, a Sió szabályozásával 6.000 hold szabad telek alakult ki.
A település életében jelentôs változást hozott a Balatoni Gozhajózási Részvénytársaság megalakulása 1846-ban. Ebben nagy szerepe volt Kossuth Lajosnak, aki saját kezével írta meg a gazdasági társaság alapító okiratát, és gróf Széchenyi Istvánnak a részvénytársaság örökös elnökének. Ugyanebben az évben, szeptember 21-én vízre bocsátották a Kisfaludy kerekesgozöst.
1850-es években Siófok területét Veszprém megyéhez csatolták, ami eddig Somogy megyéhez tartozott. A megyehatárt a Sió-csatorna jelezte.
1861-ben adták át a forgalomnak a Buda-Nagykanizsa közötti vasutat.
1863-ban elkészült a vasúti állomás, egy év múlva pedig megépült az első, mólókkal védett hajókikötő. Ugyanebben az évben új Sió-zsilipet is nyitottak, melynek fő feladata a vízszint-szabályozás volt. A fazsilipet vasszerkezetből készült zsilip 1893-ban váltotta fel..
Mezővárosi rangot, azaz országos vásártartási engedélyt 1865-ben kapott a település. Ekkor 200 házat és 1500 lelket számláló község volt Siófok.
1866-ban jelent meg az első hirdetés „Balatontavi Fürdő Siófok” címmel a Zala-Somogyi Közlönyben. Végh Ignác bérlő a veszprémi káptalannal kötött 12 éves fürdőjog bérleti szerződést, amit újabb 12 évre meghosszabbítottak. 1878-ban készített el a „Magyar Tenger” feliratú fürdőházat, amely a Neuschlass építő cég tervei szerint épült, svájci stílusban, díszes homlokzattal, száz személyes társalgóval, vízre nyíló nagy ablakokkal, emeletes kilátószobával, nyolcvan fürdőkabinnal.
A veszprémi káptalan 1885-ben kezdett telkeket parcelláztatni és megkezdődött a mai fürdőtelep kiépülése. Jellemző a Balatoni táj megejtő és ihlető vonzerejére, hogy az első villatulajdonosok jó része festőművész volt – Than Mór, Vágó Pál, Feledi-Flesch Tivadar (Zichy Mihály veje) és Tölgyessy Arthur villája állt már ebben az időben Siófokon.
1888-ban Baross Gábor nyújtott állami támogatást a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság újjászervezéséhez. 1889-ben vízre bocsátották az új utasszállító hajót „Kelén”-t, aztán 1891-ben elkészült a „Helka” és az új „Kelén”.
1891. áprilisban a Siófok Balatonfürdő Rt. néven alakult meg az a tőkecsoport, mely megváltotta a káptalantól a fürdőjogot, s megvásárolta az építkezésekhez és parkosításhoz szükséges 60 holdnyi bozótos, vizes, mocsaras területet, s azt földdel töltötte fel. A társaság vezetője Glatz Henrik (1884-1905), a Franklin Irodalmi és Nyomdai Rt. alapítója volt.
Megindult a nagyobb szállodák: a Sió és a Hullám, később a Központi Szálló építése. Az új fürdőtelepet ünnepélyes külsőségek között 1893. július 18-án nyitották meg, s ekkor hozták nyilvánosságra, hogy a Belügyminiszter a fürdőtelep részére a „gyógyfürdő” elnevezés használatát engedélyezte. Ehhez a pihentető környezethez tartozott az 1875-től indult, nagy egyéniségeket felvonultató siófoki színházi élet is.
1900-ban kezdte meg működését a Balatoni Halászati Részvénytársaság.
Ugyanebben az évben épült meg a lóversenypálya 1500 személyes lelátóval, itt voltak a Balaton-átúszás célpontjai s minden évben úszó- és teniszversenyek gazdagították a siófoki nyár élményeit. Mozgalmas fürdőélete révén Siófok a budapesti nagypolgárság művész- és színészvilág kedvelt tartózkodási helyévé vált. (Karinthy, Krúdy, Latabár, Kabos)
A második világháború végén a települést nagy károk érték. A két hónapig itt húzódó frontvonal a parti építményekben, a nyaralókban, a szálló- és lakóépületekben, a hajóparkban sok kárt tett. Később Siófok a szakszervezeti és vállalati üdültetés központja lett. Újjáépült üdülőházai, valamint a csatornázás, szennyvíztisztítás és vízmű, illetőleg a partvédő művek kialakítása a tókörnyék legnagyobb, legjelentősebb, nagy tömegeket befogadó helyévé tette Siófokot.
1950-től újra Somogy megyéhez tartozik a település és ettől az évtől járási székhellyé vált.
1958-tól indult meg a turisztikai, idegenforgalmi fejlesztés, újra megjelentek a külföldi vendégek. 1962-ben a szállodasor épült, a hatvanas évek közepén megélénkült a lakásépítés is.
1968 – Siófok várossá válásának időpontja. Hamarosan felépült a 400 ágyas kórház és a dél-balatoni feladatokat ellátó kulturális központ és könyvtár. Helyi újság és nyílt sugárzású helyi televízió kezdte meg működését a városban.
Napjainkban Siófok Magyarország egyik legjelentősebb idegenforgalmi központja. Azzá teszi jó közlekedése, kellemes fürdőzést kínáló sekély vizű partja. Az ideérkező vendégek pihenését, kikapcsolódását a tó lágy vize mellett a látnivalók, a szervezett programok és a szívélyes vendéglátás szolgálja.
Szállást az alábbi helyeken tud foglalni:
Szállás.hu – Siófoki olcsó szállások
Booking Hotel kereső és szállás ajánlatok
